Kádár László és Szandra

Laci bizonyságtétele:

Gyerekkoromban nem kaptam vallásos nevelést, de mindig biztonságos meleg családi szeretetben éltünk. Ma már látom, hogy Isten sokféleképpen szólongatott már akkor is. Az állandó halálfélelmem, és az imáim nem voltak véletlenek. Sokszor felnéztem éjjel a csillagokra és azon tűnődtem, vajon van-e ott valaki, vajon ki alkotta a világot. 17 évesen kezdtem el Istenben hinni, és a gimnázium utolsó évében kezembe került (egy ateista tankönyv részleteként) az 1.Korintus 13,a szeretet himnusza. Olyan volt Isten bölcsességét olvasni, mint amikor egy sötét szobában kinyitnak egy ablakot. Azonnal tudtam, hogy engem soha senki úgy még nem szeretett, és én sem tudok ilyen, isteni szeretettel szeretni másokat. A gimnáziumot egy év katonáskodás követte, ahol a lázadó kamaszból kiégett fiatalember lett. Így készített elő Isten a megtérésre.
Ezután találkoztam a Timóteus Társaság egy fiatal önkéntesével, rajta keresztül értettem meg, hogy ki volt Jézus és mit tett értem. Az életemet Rá bíztam és ezt a döntésemet azóta sem bántam meg. 1995-ben tanítói diplomát szereztem a Budapesti Tanítóképző Főiskolán, de a tanítás helyett az Élet Szava munkatársaként kezdtem dolgozni. 2003-2007 között a Dallas Theological Seminary nevű theologian szereztem mesterfokozatú teológiai diplomat, ami életem meghatározó élménye volt. Jelenleg a nyári hónapokban táborvezető, szeptembertol májusing az Élet Szava bibliaiskola tanára vagyok. A szabadidőmben szeretek olvasni és a gyerekeimmel játszani.
Nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy teljes idejű munkatársa lehetek egy olyan szolgálatnak, amely hazánk ifjúságával és gyermekeivel foglalkozik. Szeretném ha minél többen ismernék meg a valóban szabad életet, Jézus Krisztusban.

Szandra bizonyságtétele:

Nem hívő családban nőttem fel Horvátországban. A szüleim mindig a tanulásra bíztattak mondván, hogy az egy olyan kincs amit senki sem vehet el tőlem. Igazuk volt, csak azt nem tudták, hogy nem az az egyetlen dolog amitől senki sem foszthat meg. Akkkoriban sajnos ők sem ismerték Istent.
Tizenéves koromban a tanulás teljesen lekötött, de egy nagyon nehéz időszakon kellett túltennem magam. A délszláv háború miatt 1991-ben Horvátországról Magyarországra költöztünk. Egy új országot kellett megszoknom, benne a teljesen más kultúrát és más embereket. Ráadásul éppen az általános iskolai tanulmányaimvége felé közeledtem és középiskolát kellett választani. Mindemellett sajnos az apukám nem jött velünk Magyarországra. Nagyon nehéz időket éltem át.
Isten természetesen tudott mindenről, csak én nem tudtam, hogy őbenne lehet teljes az életem. Az én életemben első helyre került a tanulás és a kosárlabda. 1993-ban egy kosárlabdatáborban értettem meg, hogy nekem is Jézus Krisztusra, Isten fiára van szükségem ahhoz, hogy Isten gyermeke lehessek, Ő pedig az én mennyei Atyám legyen. A következő évben az Élet Szava Alapítvány táborában voltam és nagyon sokat növekedtem keresztyén életemben.
1995-ben kezdtem el szolgálni az Úrnak és azt tapasztalom, hogy Isten nagyon megáldja azokat akik nem sajnálnak semmit sem odaadni Neki. 1997-ben lettem az Élet Szava munkatársa, 2000-ben diplomáztam az ELTE-BTK, Horvát bölcsész és nyelvtanár szakán. Jelenleg foállású anya és feleség vagyok, a férjem és a kislányom a legfontosabb feladatom, de emellett a dallasi gyülekezetünkben is szolgálok. Nagyon szeretek utazni, idegen nyelvekkel és gyerekekkel foglalkozni és sportolni.
Hívo életemben megtanultam, hogy Isten nem hagyja el az övéit, hiszen 6 év különélés után a szüleim 1997 óta ismét együtt élnek és most már az anyukám is újjászületett hívő.

Fanni:

2004 karácsonyának első napján születtem, Isten karácsonyi ajándékaként. A családom és sok kedves barátunk évenken át hűségesen imádkoztak értem. Jelenleg a kedvenc hobbim és elfoglaltságom az oviba járás, valamint a kistestvéremmel való játszás.

Luca:

Én nem akartam sokat várni, úgyhogy 22 hónappal a testvérem után, 2006. november 4-én érkeztem. Fő feladatomnak azóta is azt tekintem, hogy a testvéremet mindenben minél hamarabb behozzam, ami azért nem könnyű dolog. Nagyon vidám kislány vagyok, szeretek bohóckodni, ami általában mindenkinek nagyon tetszik.

Új baba:

Róla még sokat mi sem tudunk, még azt sem, hogy fiú-e, vagy lány. Valószinűleg 2008. július 4-én érkezik meg, köszönjük, ha imádkozol érte.

Családunk igeverse:

János 13:35
"Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást."

Blogunk a kadarkurir.blogspot.com cimen érhető el