Dave James

Családom:

Karen és én 1980 augusztusában házasodtunk össze. Karen az Indiana állambeli Terre Haute körzetén kívül esô St. Mary of the Woods Katolikus Magánfôiskolán végzett történelemtanári szakon.  1984 ôszén fogadta el az Úr Jézust személyes megváltójának.  A bibliaiskola elsô évében angolt tanított.  Jelenleg a helybeli általános iskolában tanít angol nyelvet a 6. és 8. osztályos tanulóknak.  Vezetôje egyik diák-munkatárs közösségi csoprtunknak is. Legfôbb szolgálati területe azonban a gyermekeink barátai felé van, mint anyuka.
     Fiunk Chris 1988 augusztusában a New York állambeli Ticonderogában, lányunk Rebecca 1992 januárjában az Indiana állambeli Colombusban született. Bár mindkét gyermekünk az Egyesült Államokban született, mégis itt nőttek fel mindketten Magyarországon. Chris 19 éves és a Bibliaiskola diákja. Becky 16 éves és tizedik osztályos. Mindketten résztvevői a szolgálatnak iskolás koruk óta. Sok egyéb dolog mellett tolmácskodtak, mosogattak, recepcióztak, vendégszobát takarítottak és a hangosító műszereket kezelték.

Bizonyságtétel:

Valahogy nehéz pontosan megmondani, mikor is tértem meg.  Ahogy növekedtem, különbözô szintû érdeklôdést mutattam a lelki dolgok iránt olyannyira, hogy 10 és 12 éves korom között több alkalommal is elimádkoztam a megtérôk imádságát.  Visszatekintve azonban semmi bizonyítékát nem látom annak, hogy valóban megértettem az evangélium lényegét és újjá is születtem volna.  Soha nem volt valódi változás sem a szívemben, sem az életemben.
A középiskola elvégzése után mérnöknek kezdtem tanulni az Indiana állambeli Terre Haute-i Rose Hulman Mûszaki Egyetemen.  Már a legelsô negyedév során elkezdtem diákszövetségi bulikba járni, valamint alkoholt inni, amit a jegyeim igencsak megsínylettek.  A harmadik év végén történt, hogy tanulmányi eredményeim miatt majdnem ott kellett hagynom az iskolát. Elsôsként ismerkedtem meg Karennel, aki most már a feleségem, és aki rábeszélt, hogy ne hagyjam ott az iskolát, hanem változtassak olyan szakirányra, amiben jobban otthon vagyok.   Így aztán gépészmérnökként folytattam a tanulmányaimat, ami a tanulmányi eredményeimre és az osztályzataimra is jó hatással volt.  Mérnöki diplomával a zsebemben tértem vissza szülôvárosomba, az Indiana állambeli Colombusba 1980-ban, ahol egy kis vállalatnál kezdtem el mérnökként dolgozni.  Még annak az évnek az augusztusában össze is házasodtunk Karennel.
Mindig is szerettem a zenét és mindig  arról álmodoztam, hogy egy country együttesben gitározzak és énekeljek.  1981 tavaszán jött el az az idô, hogy beléptem életem elsô zenekarába, amivel egy három és fél éves problémákkal és küzdelmekkel teljes idôszak vette kezdetét, mind az életemben, mind a házasságomban.  Bár a mérnöki állásomat nem adtam fel, de szinte minden hétvégén bárokban és klubokban zenéltem, végig Indiana állam déli területén.  Ez a fajta életmód természetesen komoly problémákat okozott a személyes életemben, úgymint súlyos gondok az alkohollal, kezdeti kábítószerezési kísérletek és házassági nehézségek.  1984 nyarára már a gödör alján voltam.  Augusztusban azonban Isten egyik barátomon keresztül megérintette a szívemet és megmutatta, hogy szükségem van a megváltóra.
Érdekes, hogy ez a barátom már több, mint öt éve folyamatosan bizonyságot tett nekem, mégis addig a bizonyos napig soha nem figyeltem oda arra, amit mondott.  Az aznap vele folytatott beszélgetés után pár nappal azonban elfogadtam Krisztust személyes megváltómnak, amitôl az életem örökre megváltozott.  Az Úr helyrehozta a tönkrement házasságomat és elvette az alkoholt az életembôl.  Két hónappal késôbb Karen is üdvösséget nyert azáltal, hogy Jézusra bízta az életét.
Egy szolíd, evangéliumi bibliai gyülekezetbe kezdtünk el járni, ahol az Úr sokféle módon elkezdte alakítani a szívünket és életünket a teljesidejû keresztyén szolgálat felé.  1985-ben a feleségemmel együtt beiratkoztunk a New York állambeli Schroon Lake Élet Szava Bibliaiskolába.  1986 nyarán egy 12 hetes szolgálat után, amit az otthoni gyülekezetünkben gyakornokként töltöttem, a Texas állambeli Dallasba költöztünk, ahol a dallasi Teológián elkezdtem felsôfokú teológiai tanulmányaimat.  A tanulmányaim félidejében elvállaltam egy egyéves idôtartamra szóló férfiak vezetôje pozíciót a bibliaiskolában, amibôl aztán két és fél év lett.  1990-ben visszatértem Dallasba, ahonnan 1991-ben diplomáztam.
Mialatt az Élet Szava Bibliaiskolában szolgáltam, egyre inkább felébredt bennünk a vágy Kelet-Európa és az ottani szolgálat felé, így elkezdtünk gondolkodni azon, hogy arra a területre menjünk el misszionáriusnak.  A végsô döntést 1989 októberében hoztuk meg. Ezután néhány héttel leomlott a Berlini Fal. 1990 júniusában lett elfogadva misszionáriusi kérelmünk Magyarországra, azzal feltétellel, hogy amilyen hamar csak lehetséges, elindítunk egy Bibliaiskolát.
Lediplomázásom után 18 hónappal már túl voltunk az elôkészületeken és 1992 december 30-án  megérkeztünk Magyarországra.  Isten kegyelmébôl tanúja lehettem annak, hogy a bibliaiskola 22 fôs diák és 5 fôs munkatársi gárdája 1994 óta mennyit növekedett. 2000. szeptemberében már kilenc különbözô országból 62 diákunk és 16 munkatársunk volt.  Hálásak vagyunk az Úrnak azért a 8 évet felölelô szolgálatért, amiben már eddig is részünk lehetett itt.

Iskolai végzettség:

Mérnöki diploma a Rose-Hulman Mûszaki Egyetemrôl, 1980-ban,
Élet Szava Bibliaiskola, 1986,
Teológiai diploma a Dallasi Teológiáról, 1991

Érdeklôdési kör:

Gitározás, éneklés, kosárlabdázás, multimédiás számítógépes prezentációk készítése, horgászás

Feledataim:

A Wol Élet Szava alelnöke és a Wol Élet Szava Bibliaiskola fôigazgatója vagyok.  Felelôsségeim közé tartozik az iskola adminisztrációs ügyeinek intézése, a munkatársi gárda vezetése és nagy részben a tanítás is.  Részt veszek az iskola technikai felszereltségének, úgymint számítógépes hálózat, audiovizuális berendezések stb. fejlesztésében.  A zenei adottságaimat is jól ki tudom használni mind a táborokban, konferenciákon illetve az ország egész területén lévô helyi gyülekezetekben.

Kedves igevers:

1Péter 3:14
“Ellenben az Urat, a Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tôletek a bennetek élô reménységet.”