Rólunk > Munkatársaink > Tanyi Tímea |
|
Varga István és Vica
email: ivarga@eletszava.org, weboldal: www.vargacsalad.com
Bizonyságtétel
Otthon úgy neveltek, hogy egy racionális ember váljon belőlem. Olyasvalaki, aki csak azt hiszi el, amit a szemével lát, és az eszével meg tud magyarázni. Elutasítottam Istent, és mindent, amit Isten mond. A saját vágyaimat követtem, és elszigeteltem magam minden embertől, mert nem akartam, hogy bárki is ártani tudjon nekem. Az életemet képmutatás jellemezte, mert ugyan kedves és türelmes embernek ismert mindenki, de belül büszke és kritikus voltam. Ez a büszkeség annyira alattomosan tartott fogva, hogy már én is elhittem mások dicséretét, és nem is láttam a saját felfuvalkodottságomat. Egészen addig, amíg nem találkoztam Istennel. 17 éves voltam, amikor egy lány kedvéért elkezdtem járni gyülekezetbe. Tudta Isten, hogy mit csinál, és nem az eszemen, hanem a szívemen keresztül kezdett meggyőzni. A gyülekezetben rengeteget beszéltek Istenről és a fiáról, Jézusról. Jézus személye olyan szentséget és szeretet egyesített magában, amivel nem tudtam mit kezdeni. Addig mindig másokhoz hasonlítottam magam, de Jézus szentsége mellett a büszkeségem nevetségessé vált. Azt el tudtam hitetni magammal, hogy másoknál jobb vagyok, de azt már nem, hogy egy ilyen tökéletes Istennek is megérdemlem a szeretetét. Akkor még nem tudtam, hogy kell imádkozni vagy Bibliát olvasni, de Jézus szavait megértettem. Azt mondta, „Nem azért küldte Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy megszabadítsa azt.” (Jn 3.17) Megértettem, hogy Jézus értem jött. Tisztán láttam, hogy bűnös vagyok, és ő jogosan ítélhetne el engem. De azt is megláttam, hogy mit tett értem és minden emberért: Jézus magára vállalta az én ítéletemet, és ezt mondta: „az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyetek énbennem.” (Jn 6.29) Teljesen összetörtem, mert bár Isten átlátott az én képmutatásomon, és pontosan tudta, hogy milyen gonosz a szívem, végtelenül szeretett...ahogyan meg van írva: „Isten abban mutatta meg a szeretetét rajtunk, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk.” (Rom 5.8) Hittem Istenben, és Isten megszabadított a bűneimtől. Az én történetem Isten szabadításának a története. A múltam nem kötöz meg többé. Amikor bűnt követek el, bánom, de a bűn többé nem tart fogva. És a legjobb még hátra van, mert a jövőm Isten kezében van.
Szolgálat
2000 óta szolgálok az Élet Szavánál. Több feladatot is elláttam, 2009 szeptemberében lettem a Bibliaiskolában a Diákok vezetője, ami egy lelkigondozói és egyben logisztikai feladatkör. Komoly felelősség az átlag 30-40 diák lelkigondozását irányítani, hétköznapjait igazgatni, mégis minden év egy újabb örömteli kihívás diákvezetői csapatunknak.
Család
Vicával az Bibliaiskolában ismerkedtünk meg. Én már munkatárs voltam, ő diák. Ahogy mondani szoktam, „kicsit lassan fogtam fel, hogy mi is történik”, így bár Vica 2001-ben jött az iskolába, majd munkatárs lett, a kapcsolatunk csak 2005-ben kezdődött. Utána viszont nem vártunk sokáig, 2006. április 29-én összeházasodtunk. Azóta többet tanultunk, többet növekedtünk, többet örültünk, sírtunk, mint bármikor előtte. Szeretjük és tiszteljük egymást tiszta szívből. Törekszünk Krisztus és az ő egyháza kapcsolatát kiábrázolni élünkben. Isten 2009. szeptember 27-én megajándékozott minket Jázminnal, első gyermekünkkel.
Otthon úgy neveltek, hogy egy racionális ember váljon belőlem. Olyasvalaki, aki csak azt hiszi el, amit a szemével lát, és az eszével meg tud magyarázni. Elutasítottam Istent, és mindent, amit Isten mond. A saját vágyaimat követtem, és elszigeteltem magam minden embertől, mert nem akartam, hogy bárki is ártani tudjon nekem. Az életemet képmutatás jellemezte, mert ugyan kedves és türelmes embernek ismert mindenki, de belül büszke és kritikus voltam. Ez a büszkeség annyira alattomosan tartott fogva, hogy már én is elhittem mások dicséretét, és nem is láttam a saját felfuvalkodottságomat. Egészen addig, amíg nem találkoztam Istennel. 17 éves voltam, amikor egy lány kedvéért elkezdtem járni gyülekezetbe. Tudta Isten, hogy mit csinál, és nem az eszemen, hanem a szívemen keresztül kezdett meggyőzni. A gyülekezetben rengeteget beszéltek Istenről és a fiáról, Jézusról. Jézus személye olyan szentséget és szeretet egyesített magában, amivel nem tudtam mit kezdeni. Addig mindig másokhoz hasonlítottam magam, de Jézus szentsége mellett a büszkeségem nevetségessé vált. Azt el tudtam hitetni magammal, hogy másoknál jobb vagyok, de azt már nem, hogy egy ilyen tökéletes Istennek is megérdemlem a szeretetét. Akkor még nem tudtam, hogy kell imádkozni vagy Bibliát olvasni, de Jézus szavait megértettem. Azt mondta, „Nem azért küldte Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy megszabadítsa azt.” (Jn 3.17) Megértettem, hogy Jézus értem jött. Tisztán láttam, hogy bűnös vagyok, és ő jogosan ítélhetne el engem. De azt is megláttam, hogy mit tett értem és minden emberért: Jézus magára vállalta az én ítéletemet, és ezt mondta: „az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyetek énbennem.” (Jn 6.29) Teljesen összetörtem, mert bár Isten átlátott az én képmutatásomon, és pontosan tudta, hogy milyen gonosz a szívem, végtelenül szeretett...ahogyan meg van írva: „Isten abban mutatta meg a szeretetét rajtunk, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk.” (Rom 5.8) Hittem Istenben, és Isten megszabadított a bűneimtől. Az én történetem Isten szabadításának a története. A múltam nem kötöz meg többé. Amikor bűnt követek el, bánom, de a bűn többé nem tart fogva. És a legjobb még hátra van, mert a jövőm Isten kezében van.
Szolgálat
2000 óta szolgálok az Élet Szavánál. Több feladatot is elláttam, 2009 szeptemberében lettem a Bibliaiskolában a Diákok vezetője, ami egy lelkigondozói és egyben logisztikai feladatkör. Komoly felelősség az átlag 30-40 diák lelkigondozását irányítani, hétköznapjait igazgatni, mégis minden év egy újabb örömteli kihívás diákvezetői csapatunknak.
Család
Vicával az Bibliaiskolában ismerkedtünk meg. Én már munkatárs voltam, ő diák. Ahogy mondani szoktam, „kicsit lassan fogtam fel, hogy mi is történik”, így bár Vica 2001-ben jött az iskolába, majd munkatárs lett, a kapcsolatunk csak 2005-ben kezdődött. Utána viszont nem vártunk sokáig, 2006. április 29-én összeházasodtunk. Azóta többet tanultunk, többet növekedtünk, többet örültünk, sírtunk, mint bármikor előtte. Szeretjük és tiszteljük egymást tiszta szívből. Törekszünk Krisztus és az ő egyháza kapcsolatát kiábrázolni élünkben. Isten 2009. szeptember 27-én megajándékozott minket Jázminnal, első gyermekünkkel.
