Chris: Jelenleg suliba járok, itt az Élet Szavánál másodikos vagyok a Bibliaiskolában, ahol a színdarabon kívül foglalkozok videó- és hangtechnikával. Mellesleg én felelek a hangtechnikáért, amikor épp nem Pablót játszok a színpadon.

Szabadidőmben szívesen foglalkozok a zenével, zongorázok, gitározok. Mellesleg ha valaki unná már a Top40-féle zenét, ajánlom a http://www.thesixtyone.com-t, annak aki még nem ismerné... :o)

Dezső: Mit csinálok, amikor épp nem a szinpadon állok? Hát én rengeteget sportolok és...sportolok még...! Hobbim: Szeretek utazni nagyon, ha nem kell sietni sehová, csak élvezhetem azt, hogy egyhelyben ülök, de még is annyi mindent látok, mert közben megyek :) Miért épp ez a dráma? Meg tudom osztani a hitemet az emberekkel. Vicces élményem a darabban: A végén, amikor kimegyünk nem kell kisétálni a nézők közé... de akkor mégis kisétáltunk... és a műmosoly, amit ott hirtelen be kellett vetni. Na ez elég vicces volt! Megható történet a dráma kapcsán...

1. A Pablónak és nekem van egy két közös, hogy honnan hozott ki bennünket Isten.
2. Amikor árvaházba mentünk, nagyon szívszorító volt, hogy a gyerekek mennyire szeretetéhesek voltak.

Monca: Mivel többször vagyok nem színpadon, mint színpadon :-) , általában egyszerűen csak Monca vagyok. Szeretem Istent és az embereket, és az a célom, hogy hűségesen szolgáljak életem végéig. Ezt jelenleg a Bibliaiskolában gyakorolhatom a leginkább, ahol a lányok vezetője vagyok. Isten miatt egy teljes életet élhetek, és boldog vagyok! :)
Szeretek olvasni, túrázni, sütni, napozni, és sok mást is... :o)
Óriási kiváltság, hogy benne lehetek a színdarabban, mert ez egy nagyszerű lehetőség, hogy a tanítványozás mellett az evangélizálással is részese lehessek a Nagy Küldetésnek. Hogy emelett miért vagyok a csoportban? Mert "azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek, és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket...". Soha életemben nem játszottam semmilyen színdarabban, és bár most is puszta engedelmességből mondtam igent Adriana szerepére, életem egyik legnagyobb kalandja ez a szolgálat! Csak Isten munkája ez! Hiszem, hogy csak a mennyben fogjuk igazán látni, hogy miként használta Isten a színdarabot sok ember életében, de időnként kaphatunk egy kis bepillantást az Ő tervébe... Az egyik előadás után egy fiatal lánnyal beszélgettem, akinek az élete teljesen reménytelen volt már, és az öngyilkosságra szánta el magát. Mielőtt eljött otthonról, hogy megnézze az előadást, épp a búcsúleveleket írta. De aznap hallott arról a reménységről, amit csak Jézus adhat, és nemsokkal később döntött Mellette. Dicsőség Istennek megmentő munkájáért!
Már alig várom, hogy egy nap találkozzak Adrianával, és megköszönjem mindazt, amit az életén és bizonyságtételén keresztül kaptam és továbbíthattam!
"Az igaznak az emlékezete áldott..." (Péld 1O:7)